Érzelmi depriváció és hatásai

A séma-szemléletben az érzelmi depriváció a 18 alkalmazkodást nehezítő séma egyike, amely jelentős hatással van a személyek kapcsolataira és érzelmi jólétére, mivel a hiányzó érzelmi támogatás érzése akadályozza a megfelelő kapcsolatok kialakítását és fenntartását.

Az érzelmi deprivációval kapcsolatban gyakori meggyőződés, hogy az ember soha nem kaphat elegendő érzelmi támogatást, figyelmet vagy empátiát, és hogy ezek iránti szükségletei sosem fognak teljesen kielégülni. Ez általában korai érzelmi hiányokra vezethető vissza, amelyeket jól példáznak az alábbi párbeszédrészletek:

• Érzelmi depriváció? Az valami komoly dolog? Nem hiszem, hogy nekem ilyen problémám lenne.

• Gyerekkorodban megkérdezte valaki, hogy hogyan érzed magad, vagy figyeltek arra, ha szomorú voltál?

• Nem igazán. Amikor szomorú voltam, inkább rám szóltak, hogy ne hisztizzek. A szüleim kemény emberek voltak, és szerintük nem kellett minden apróság miatt sírni.

• Érzelmi depriváció? Nem gondolom, hogy nekem ilyen lenne. A szüleim mindig gondoskodtak rólam.

• A gondoskodás mellett kaptál érzelmi támogatást is? Például megöleltek, ha szomorú voltál, vagy elmondhattad, mi bánt?

• Nem igazán beszéltünk érzésekről. A szüleim inkább azt mondták, hogy a nehézségeket magamban kell megoldani. De jó gyermekkorom volt, mindenki csinálta a dolgát.

• Érzelmi depriváció? Nekem mindenem megvolt, amit akartam. Ez nem vonatkozik rám.

• És az érzelmeiddel mi történt? Tudtad őket kifejezni, és figyelt valaki arra, hogyan érzed magad?

• Hát, nem igazán. A szüleim inkább anyagi dolgokkal fejezték ki a szeretetüket. Ha bántott valami, általában azt mondták, hogy "katonadolog", és biztos csak túl érzékeny vagyok.

Nem csak az lehet traumatikus, ami megtörtént velünk, hanem az is, ami nem történt meg. Ilyen esetben az érzelmeinkre nem hangolódtak rá, így azokra egy hiányos vagy torzult képet alapozva reagáltak.

Az érzelmi depriváció, talán leginkább „érzelmileg elhanyagoltságként” értelmezhető olyan állapot, amikor valaki nem tanulja meg, hogyan törődjön saját érzelmeivel. Az érzelmi támogatás hiánya miatt az egyén nemcsak magát hanyagolja el érzelmileg, hanem kapcsolatain belül is hiányt tapasztalhat. Az érzelmi deprivációval élők gyakran küzdenek azzal, hogy érzéseikre és szükségleteikre nem kapnak megfelelő válaszokat másoktól, ami hosszú távon kapcsolati nehézségeket eredményez.

Mielőtt továbbmennénk, érdemes tisztázni, miért nehéz vele dolgozni. Mivel az érzelmi depriváció egyfajta hiányállapot, amit nehéz pontosan meghatározni vagy beazonosítani, nincsenek látványos tünetei, inkább homályos érzésként jelentkezik, hogy valami nincs rendben. Mintha valami hiányozna, de nem tudjuk pontosan, mi az, hiszen sosem tapasztaltuk meg. Gyakran könnyebb egy logikus, racionális, kézzelfogható megközelítést választani az érzelmekkel való foglalkozás helyett, különösen akkor, ha nehéz szembenézni velük (ahogy azt a fenti párbeszédrészletek is szemléltetik). A modern társadalom hajlamos azokat értékelni, akik látszólag érzelmeik felett állnak, akik „kőkeményen” viszonyulnak az élet kihívásaihoz. Azonban fontos különbség van aközött, hogy valaki tisztában van az érzelmeivel és képes ezeket megfelelően kezelni, illetve aközött, hogy valaki teljesen figyelmen kívül hagyja vagy elnyomja az érzelmi szükségleteit.

Egyszerűen megfogalmazva: az érzelmi depriváció azt jelenti, hogy valaki nem kapja meg a szükséges érzelmi támogatást, ami elengedhetetlen lenne a kiegyensúlyozott és teljes élethez.

Elfogadottság vs. Érzelmi depriváció

Az érzelmi deprivációval élők gyakran nincsenek tisztában saját érzelmi szükségleteikkel, így kapcsolataikban is nehézségekkel szembesülhetnek. Ez különösen akkor válik problémássá, amikor mások elvárják tőlük, hogy érzelmileg reagáljanak, vagy kifejezzék belső érzéseiket, de ők képtelenek erre, mert sosem tanulták meg, hogyan forduljanak az érzelmi világuk felé. Ez a hiányérzet gyakran csak hosszú távon, egy sor sikertelen kapcsolat vagy az állandó magányérzet révén válik láthatóvá. Az érzelmi elhanyagoltság, (különösen gyerekkorban) alapvetően formálja az egyén önértékelését, kapcsolatteremtési képességeit, és befolyásolja, hogy milyen partnereket választ a felnőttkori kapcsolataiban.

Az elfogadottság érzése akkor alakul ki, amikor az ember azt érzi, hogy vágyait, szükségleteit elismerik, megértik, és biztonságban van a kapcsolataiban. Gyermekkorban ezek a kapcsolatok stabilak, kiszámíthatók és biztosak. A gyermek ilyenkor nem csupán a fizikai, pénzügyi vagy gyakorlati gondoskodás révén érzi magát szeretve és támogatva, hanem érzelmi szinten is. Sok kliens az átlagos törődés, gondoskodás és szeretet fogalmakat hozza elő, ám ezek a szavak sokféle dolgot jelenthetnek, és nem mindegy, hogy a gyermek érzi-e valójában azt a fajta érzelmi biztonságot, ami a mélyebb, érzelmi szükségletek kielégítésével jár. Az igazi elfogadottság ott kezdődik, amikor a gyermek nemcsak a fizikai szükségleteire kap választ, hanem érzelmi világára is: amikor meghallgatják, megértik, és érzelmi támogatást kap.

Ezzel szemben az érzelmi depriváció olyan állapot, amelyben az egyén azt tapasztalta meg valamilyen formában, hogy az érzések nem fontosak. Mivel gyermekkorban azok a kritikus interakciók és kérdések valószínűleg nem hangoztak el, amik az érzések megértésére irányultak volna. Az érzelmek hiánya és az érzelmi átélések elmaradása alapvetően befolyásolja az egyén kapcsolatait, mivel ez a belső hiányérzet végigkíséri őket életük során.

Formái és lehetséges eredete

Az érzelmi depriváció három fő formában jelentkezhet.

• Gondoskodás hiánya: A szeretet, melegség, társaság és odafigyelés hiánya – „Senki nem törődik velem...”

• Empátia hiánya: A megértés és érzelmi kapcsolódás hiánya – „Senki sem ért meg igazán...”

• Védelem hiánya: Az érzelmi biztonság, támogatás és iránymutatás hiánya – „Teljesen egyedül vagyok...”

Az érzelmi deprivációval küzdők gyakran vonzódnak érzelmileg távolságtartó partnerekhez, mivel ezekben a kapcsolatokban otthonosabban érzik magukat, még akkor is, ha ezek nem nyújtanak valódi érzelmi beteljesülést. Ez a miliő hasonló a gyermekkorban tapasztalt szülői viselkedésekhez. Azok a gyermekek, akik érzelmi elhanyagoltságot tapasztalnak, gyakran találkoznak a következő szülői jellemvonásokkal:

• Elhanyagolás: A szülő nem fordít figyelmet a gyermek érzelmi szükségleteire, és nem nyújt érzelmi támogatást.

• Érzelmi hidegség: A szülő nem mutat szeretetet vagy gyengédséget, és érzelmileg távolságtartó.

• Elutasítás: A szülő figyelmen kívül hagyja vagy elutasítja a gyermek érzelmeit, amivel azt sugallja, hogy az érzelmi megnyilvánulások nem fontosak vagy elfogadhatatlanok.

Az ilyen környezetben nevelkedett gyermekek gyakran érzik úgy, hogy senki sem támogatja vagy érti meg őket, és kénytelenek magukra hagyatkozni érzelmi szükségleteik kezelésében, ami felnőttkorban is folytatódhat.

Reakciók az érzelmi deprivációra

Az érzelmi deprivációval élők különböző módokon reagálhatnak a kapcsolataikban. A szakirodalom gyakran olyan viselkedésformákat említ, mint az érzelmi hidegség, visszahúzódás vagy túlzott követelőzés. Ezek a viselkedések azonban a valóságban sokkal árnyaltabbak lehetnek. Egyes helyzetek, amelyek érzelmileg „triggerelik” az érintettet, mélyen felkavarhatják, különösen akkor, ha azt érzi, hogy sem ő, sem környezete nem veszi figyelembe az érzelmeit. Ez gyakran mélyebb érzelmi rétegeket érint, és feltárja a kapcsolati hiányokat, amelyek hosszú távú nehézségeket okozhatnak.

Az érzelmi depriváció következményei

A kliens környezetében azok az emberek, akik érzelmileg tudatosak, gyakran tapasztalják a hiányérzetet, és hangot adnak ennek, míg a kliens nem érti, hogy mit nem tud megadni nekik. Az érzelmi tudatosság hiánya miatt nem tudja megfelelően értelmezni saját szükségleteit, ami az alábbi problémákhoz vezethet:

• Nem autentikus döntéshozatal: Az érzelmi információk hiányában az ilyen emberek nem hoznak igazán őszinte, saját szükségleteiknek megfelelő döntéseket.

• Kapcsolati összhang hiánya: Ha egy kapcsolatban az érzelmek háttérbe szorulnak, az megnehezíti a megértést és az összhangot. Ha valaki nem ismeri a saját érzelmeit, hogyan várhatja el, hogy a másik megértse őt?

• Érzelmek elfojtása: Nemcsak a kellemetlen, hanem a kellemes érzelmek – például dicséret vagy elismerés fogadása – is nehezen elfogadhatóvá válhat, ezáltal ezek megélése is kellemetlen érzéseket kelthet.

Empatikus felnőtt

“Törődöm veled, ez egy biztonságos tér, itt szabadon megoszthatod, amit csak szeretnél.”

Lényeges, hogy mélyen megértsük ezt a mondatot, nem csak a szavak szintjén, hanem a kliens egyéni megélése szintjén dolgozzunk vele. Ezt hívjuk érzelmi tudatosság gyakorlásának vagy érzelmi műveltség elmélyítésének.

Az érzelmi deprivációval való munkában fontos szerepe van annak, hogy az érintettek felismerjék és kifejezzék érzelmi szükségleteiket. Az „empatikus felnőtt” kifejezést előnyben részesítem az „egészséges felnőtt” helyett, mivel az empátiát lehet gyakorolni, és nagy szerepe van a kapcsolatainkban. Az empatikus felnőtt tudatosítja érzelmi szükségleteit, és olyan kapcsolatokat keres, ahol erre odafigyelnek.

Elsőként fontos felismerni az érzelmi szükségleteket, tudatosítani, hogy milyen igények vannak jelen, és észrevenni, ha ezek nem teljesülnek. Ezt követően a kommunikáció fejlesztése kulcsfontosságú: meg kell tanulni kifejezni az érzelmi szükségleteket mások felé.
Fontos, hogy a kapcsolatainkban olyan embereket keressünk, akik képesek érzelmi támogatást nyújtani. Olyan kapcsolatokra érdemes összpontosítani, amelyekben az érzelmi kötődés és a gondoskodás kölcsönösen jelen van. Az érzelmi depriváció feloldása lassú, kitartást és türelmet igénylő folyamat, amelyben az önismeret és a tudatosság fejlesztése alapvető fontosságú az érzelmi jólét megteremtéséhez és fenntartásához.

Hogyan reagálhatunk másképp?

A sématerápia megalkotói a legújabb forrásokban már nem csupán bizonyos sémáinkról beszélnek, hanem "lifetrap"-ként hivatkoznak rájuk. Ez a megközelítés megőrzi a komplex szemléletet, miközben könnyebben érthetővé teszi azokat. Az érzelmi depriváció, vagyis érzelmi elhanyagoltság, olyan állapot, amelyben az egyén gyerekkorában nem kapott elegendő érzelmi támogatást, szeretetet és megértést. Ez a hiány gyakran rejtve marad, mivel az érzelmekkel való foglalkozás sokszor háttérbe szorul a családi környezetben és a társadalmi normákban.

Az érzelmi depriváció három fő formában jelentkezhet: a gondoskodás, az empátia és a védelem hiányában. Ezek a hiányosságok hosszú távon kapcsolati problémákhoz, elmagányosodáshoz és alacsony önbecsüléshez vezethetnek. Ezek olyan állapotok, amelyek fenntartják az érzelmi deprivációval kapcsolatos beállítódásunkat, ördögi körként funkcionálva életünkben és kapcsolatainkban.

A pontos megküzdési reakciók feltárása mindig egyénre szabott folyamat, amelyben a kliens személyisége, élettapasztalatai és az adott helyzetek határozzák meg, hogy az egyes megküzdési módok hogyan jelennek meg. Ez a tanácsadás izgalmas része, ahol együttérzéssel és elfogadással vizsgáljuk meg ezeket a részeinket. A célunk az, hogy a megküzdési reakciók helyett olyan megküzdési stratégiákat építsünk, amelyek ne jelentsenek megoldhatatlan feladatokat az életünkben, hanem valóban támogathassák az életutunkat.

Amikor egy adott helyzetben való elakadásról beszélünk, nem adhatunk kész receptet, mivel a kliens személyes erőforrásai és a helyzettel kapcsolatos belső konfliktusai mind egyediek. A kliensek visszajelzései alapján ez a megközelítés könnyen befogadható és izgalmas. Olyan szemléletet kínál, amellyel korábban nem találkoztak, és amely révén szívesen fordulnak saját belső világuk mélyebb megismerése felé.