Párkapcsolati tanácsadás
Nem lehet új életet élni régi sémák alapján.
A Holisztikus Megközelítés Jelentősége
A praxisom egyik kiemelt területe a párkapcsolati és az ezekkel összefüggő egyéni elakadásokkal való közös munka. A párkapcsolatokra csak holisztikus szemlélettel érdemes tekinteni. Gyakran keresnek meg azzal a problémával, hogy „minden rendben van, csak...” – legyen szó a szexről, a kommunikációról, a megértésről, a közös célokról, a vitákról vagy éppen azok hiányáról, a megosztásról és a meghallgatásról. Egy párkapcsolat minden pillanatban egy egyensúlyt tükröz, még akkor is, ha ez az egyensúly a benne lévők számára kényelmetlen. Az ilyen jellegű elakadások gyakoriak, és egy kapcsolat akkor működik igazán jól, ha mindkét fél elégedett és jól érzi magát benne.
A sématerápiás szemlélet lehetővé teszi, hogy a párkapcsolatot teljes egészében vizsgáljuk, nem pedig elszigetelt problémaként tekintsünk az egyes nehézségekre. Így mélyebben megérthetjük a mögöttes okokat és dinamikákat.
Félelem vagy Stressz az Ismerkedésnél
Már az első lépések előtt is feszültek lehetünk. Sokakban felmerül az aggodalom, hogy nem elég jók, és úgy érzik, le kell nyűgözniük a másikat – pedig az ismerkedés nem erről szól. Van, aki csak biztonságos távolságból mer közeledni, és amíg nincsenek érzelmek, a biztonság illúziójában él. Ez azonban akadályozza egy valódi, bizalomra épülő kapcsolat kialakulását. Mások pedig óriási szeretet- vagy hiánycsomaggal érkeznek, és keresik azt, aki ezt "cipeli" helyettük, ami szintén gátolja a kapcsolat természetes fejlődését.
Az Intimitás és a Szexualitás Hiánya
Mindannyian másként mérjük, mi teszi számunkra kielégítővé a párkapcsolatot. Amikor azonban elkezdjük méricskélni és összehasonlítani, csapdába eshetünk. A kapcsolatunk ilyenkor a kapcsolódás helyett a viszonyulás területére kerül át. A feltöltődés és elégedettség nem a jogosultságokról vagy az elvárások teljesítéséről szól – ez egy gyakori félreértés.
Sokan hiszik, hogy egy boldog kapcsolat titka az egymás vágyainak és elvárásainak teljesítésében rejlik. Azonban egy mély kapcsolatban nem hárítjuk a másikra saját boldogságunk felelősségét. Ehelyett a kapcsolat szálainak erősítése a lényeg, ahol természetesen teljesítjük egymás vágyait. Ez az igazi intimitás alapja, amelyben a szexualitás is elvárások nélkül, természetesen jelenik meg.
Önbecsülés és Önegyüttérzés
Gyakran megkérdezzük magunktól: "Érek én valamit? Megérdemlem a szeretetet és a tiszteletet?" Ezek a kétségek mélyről jönnek, régi sebekből vagy belénk égett hiedelmekből. Ha nem állunk ki magunkért, ha elhanyagoljuk saját szükségleteinket, azzal csak falakat emelünk magunk köré. Elzárjuk magunkat a valódi kapcsolódástól. Az önegyüttérzés az, ami segíthet meglátni, hogy nem baj, ha sebezhetők vagyunk. Sőt, ez az, ami emberivé tesz minket. Ha megtanulunk kedvesen bánni magunkkal, ha nem bántjuk magunkat azért, mert nem vagyunk tökéletesek, akkor elkezdhetjük felépíteni azt az önbecsülést, ami szükséges ahhoz, hogy nyíltan és őszintén tudjunk kapcsolódni a másikhoz.
Egy kapcsolat csak akkor tud igazán működni, ha mindketten képesek vagyunk értékelni önmagunkat és a másikat is. Ha nem tudjuk szeretni magunkat, hogyan várhatnánk el, hogy a másik szeressen? Az önegyüttérzés az a kulcs, amivel megnyithatjuk az ajtót egy olyan kapcsolathoz, ami nem csak felszínes, hanem valóban mély és őszinte.
Döntésképtelenség: Menjek vagy Maradjak?
Ez az egyik leggyakoribb kérdés: „Érdemes-e még maradni a kapcsolatban, vagy ideje továbblépni?” – de ez a kérdés félrevezető. A válasz nem a kapcsolatban rejlik, hanem abban, hogy szembe merünk-e nézni saját félelmeinkkel és hiányainkkal. Nem az a lényeg, hogy a kapcsolatot nézzük, hanem hogy magunkba merünk-e nézni. Megkérdeztük már magunktól, miért vagyunk itt? Mitől félünk? Mi az, amit el akarunk kerülni, vagy nem akarunk beismerni? A döntés kulcsa az őszinteség önmagunkkal: mit akarunk valójában, mit nem mondunk ki? A kapcsolat tükröt tart nekünk, és a valódi kérdés az, hogy készek vagyunk-e a saját növekedésünkre összpontosítani.
Fontos azonban tisztázni, hogy mindez egy nem bántalmazó kapcsolatban érvényes. Ha bántalmazás van jelen, az teljesen más dimenziót ad a kérdésnek, hiszen akkor a legfontosabb az önvédelem és a biztonságunk. De ha egy olyan kapcsolatban vagyunk, ahol a bántás nem része a dinamikának, akkor a döntés arról szól, hogy készen állunk-e a saját fejlődésünkre. Ha van tér a növekedésre, maradunk. Ha már csak a stagnálás vagy menekülés marad opcióként, akkor ideje továbblépni. Ez nem a másikról szól – ez rólunk szól.
Megcsalás és Belső Konfliktusok
A megcsalás sosem a másikról szól. Mindig rólunk szól. Arról, hogy mit nem mertünk kimondani, mit rejtegetünk magunk elől. Talán valami olyan hiány, vágy, félelem van bennünk, amit nem merünk beismerni. A megcsalás csak egy tünet. Egy jelzés, hogy valami kimondhatatlan van jelen a kapcsolatban, amivel szembe kell néznünk. Nem azért történik, hogy bántsuk a másikat, hanem azért, mert nem vállaltuk fel saját belső konfliktusainkat. Ez egy lehetőség. Lehetőség arra, hogy mélyebbre ássunk magunkban, hogy meglássuk, mit takargatunk, hol nem vagyunk őszinték – sem magunkkal, sem a partnerünkkel.
A belső konfliktusok csak akkor oldódnak fel, ha túllépünk azon, hogy elégtételt vagy bosszút akarjunk. Amíg csak büntetni akarunk, addig a seb nyitva marad. A változás akkor kezdődik, amikor a jóvátétel a cél. Amikor felelősséget vállalunk, mindketten. Nem csak azért, amit tettünk, hanem azért is, amit nem mondtunk ki. Amikor felismerjük, hogy a sebezhetőség nem gyengeség, hanem az intimitás legmélyebb formája. Ekkor kezdhetünk igazán továbblépni, nem csak külön-külön, hanem együtt is.
Felszínes Kapcsolatok és Irreális Elvárások
A felszínes kapcsolatokban abba a hitbe ringatjuk magunkat, hogy védve vagyunk, mert nem engedjük meg a másiknak, hogy igazán megismerjen minket. Félünk attól, hogy sebezhetővé váljunk. Paradox módon vágyunk a közelségre, de ugyanakkor rettegünk tőle. Így végül felszínen maradunk. Az intimitás elmarad, helyette csak üres interakciók vannak. Olyanok, amikben elkerüljük a mélyebb, valódi kapcsolódást.
És közben ott vannak az irreális elvárásaink. Gyakran azt gondoljuk, hogy a „tökéletes” kapcsolatban nincsenek konfliktusok, hogy a másiknak mindent magától kellene tudnia. Ez egy gyerekes elképzelés. Azt várjuk, hogy a partnerünk majd minden vágyunkat kielégíti, anélkül, hogy egy szót is szólnánk. Ezzel kibújunk a felelősség alól. Elhárítjuk annak terhét, hogy valóban kommunikáljunk. Mert a nyílt, őszinte kommunikáció nehéz. De ha nem vállaljuk fel, mindig a felszínen maradunk, távol attól, amit igazán keresünk.
