Mi is az a séma szemlélet?
A sématerápia ma Magyarországon talán az egyik legkeresettebb pszichoterápiás módszer. Sokan hallottak már róla, mint hatékony és célravezető terápiás eszközről, amely számos Instagram influenszernek is sokat segített. Bár a sématerápia valóban elterjedt, és jó a marketingje, fontos megjegyezni, hogy nem egy csodamódszer. Az alábbiakban szeretnék megosztani néhány szempontot, amelyek tapasztalataim szerint segítenek eligazodni a sématerápia területén.
De melyik módszer működik igazán?
A hivatalosan elismert pszichoterápiás módszerek száma folyamatosan változik és fejlődik, mivel új technikákat és megközelítéseket dolgoznak ki, és különböző szervezetek és szakmai testületek eltérően osztályozzák ezeket. Jelenleg körülbelül 200-300 különböző pszichoterápiás módszer létezik. Ezek között találhatók széles körben elismert és gyakran alkalmazott technikák, valamint kevésbé ismert, specifikus problémákra szakosodott módszerek is.
Manapság a terápiás módszerek ritkán jelennek meg „vegytiszta” formában, hiszen sokuk már integrált módszerként működik. Az integrált megközelítés különböző terápiás irányzatok és technikák elemeit ötvözi annak érdekében, hogy a lehető legjobb kezelési tervet alakítsa ki a kliens egyéni szükségletei és problémái alapján. Célja, hogy rugalmasan alkalmazkodjon a kliens helyzetéhez, és kiaknázza az egyes terápiás irányzatok előnyeit.
Elmondható, hogy mindegyik módszernek megvan a maga helye és értéke, sőt, sok esetben ezek a módszerek átfedik egymást. A rossz hír tehát az, hogy pusztán módszer alapján nehéz szakembert választani, mivel a különböző megközelítések gyakran kombinálódnak a gyakorlatban.
Mi is az a sématerápia?
A sématerápia egy pszichoterápiás módszer, amely számos pszichológiai probléma kezelésére alkalmas. Középpontjában az úgynevezett „sémák” állnak, amelyek alapvető érzelmi és gondolkodási minták, és életünk korai szakaszaiban alakulnak ki. Ezek a sémák később jelentős hatást gyakorolnak viselkedésünkre, érzelmeinkre és kapcsolatainkra.
Egyszerűbben fogalmazva, a sématerápia segít felismerni azokat a mélyen gyökerező hiedelmeket és érzelmeket, amelyek miatt újra és újra ugyanazokkal a problémákkal szembesülünk. A tanácsadás vagy terápia célja, hogy ezeket a negatív mintákat megváltoztassa, és a kliens élethelyzete és életútja szempontjából kedvezőbb viselkedési és gondolkodási módokat támogasson. Ennek eredményeképpen a sématerápia hozzájárul ahhoz, hogy jobban megértsük és kontrolláljuk érzelmeinket, valamint javítsuk kapcsolatainkat és életminőségünket.
Ez a terápiás megközelítés nemcsak a problémák kezelésére irányul, hanem a személyes fejlődést is elősegíti, támogatva a klienseket abban, hogy harmonikusabb és kiegyensúlyozottabb életet éljenek. A sématerápia hatékonyságának egyik fő eleme az erősen protokollkövető jellege, ami lehetővé teszi a módszer könnyű alkalmazását klinikai kutatásokban, valamint az eredmények mérését és gyakorlati alkalmazását.
Ugyanakkor, tapasztalataim szerint, a nem klinikai diagnózissal rendelkező, jól funkcionáló kliensek számára nem mindig szükséges az a merev keretezés és strukturálás, amit ez a módszer kínál. Ezeknek a klienseknek gyakran nincs szükségük arra, hogy szoros irányítást kapjanak a terápiás folyamat során, ellentétben azokkal, akik specifikus diagnózissal rendelkeznek és nagyobb támogatást igényelnek. A sématerápiának további kontraindikációi is vannak, amelyekről később egy külön cikkben fogok részletesebben írni.
Ezért hiszek a séma-szemléletű tanácsadásban, és ha valakinél klinikai diagnózis mélységű elakadást észlelek, pszichoterápiás segítséget javaslok számára.
A sématerápia alapötlete
A kognitív terápia egyik legismertebb modellje az A-B-C modell, amelyet Albert Ellis, a racionális-emotív viselkedésterápia (REBT) megalapítója fejlesztett ki. Ez a modell a gondolatok, érzelmek és viselkedés közötti kapcsolatot vizsgálja, segítve a káros viselkedésminták és érzelmi reakciók megváltoztatását.
Az A-B-C modell három elemből áll:
A (Activating Event) – Kiváltó esemény: Ez a külső vagy belső helyzet, amely reakciót vált ki. Lehet egy munkahelyi kritika vagy egy emlék felidézése.
B (Beliefs) – Hiedelmek, gondolatok: Azok a hiedelmek és gondolatok, amelyekkel az egyén reagál a kiváltó eseményre. Ezek lehetnek racionálisak vagy irracionálisak, utóbbiak gyakran önkárosítóak és negatív érzelmeket generálnak.
C (Consequences) – Következmények: Az érzelmi és viselkedési reakciók, amelyek a hiedelmekből fakadnak. Irracionális hiedelmek szorongáshoz, haraghoz vagy depresszióhoz vezethetnek, és nem adaptív viselkedést eredményezhetnek, például elkerülést vagy túlreagálást.
Egy példa az A-B-C modell alkalmazására: Ha a főnök kritizálja a munkánkat (A), az egyén azt gondolhatja, hogy „Soha nem csinálok semmit jól” (B), ami szorongást és önbizalomhiányt eredményezhet (C).
Az A-B-C modell célja, hogy a kliensek tudatosan megvizsgálják gondolataikat és hiedelmeiket, felismerve, hogyan befolyásolják ezek érzelmeiket és viselkedésüket. Az irracionális hiedelmek azonosítása és megkérdőjelezése révén racionálisabb, valósághű gondolkodásmódot alakíthatnak ki, ami pozitívabb érzelmi és viselkedési következményekhez vezet. Ez az egyszerű, mégis hatékony eszköz hozzájárul a személyes jóléthez és pszichológiai egészséghez.
Séma vagy nem séma? Ez itt a kérdés!
A maladaptív sémák olyan mélyen gyökerező, negatív érzelmi és gondolkodási minták, amelyek az egyén életének korai szakaszában alakulnak ki, és később negatívan befolyásolják az életét, viselkedését, kapcsolatait és érzelmi állapotát. Gyakran a gyermekkori tapasztalatokból erednek, mint például az elhanyagolás, bántalmazás, túlzott kritika vagy szeretethiány. Ezek a sémák torzított, irracionális hiedelmeket hordoznak önmagunkról, másokról és a világról alkotott elképzeléseinkkel kapcsolatban.
A maladaptív sémák jellemzői közé tartozik, hogy tartósak és stabilak, mélyen beépülnek a személyiségbe, és hosszú távon fennmaradnak, ha nem kezelik őket. Negatív érzelmeket, mint például szorongást, depressziót vagy haragot, valamint nem adaptív viselkedési mintákat, mint elkerülés, alárendelődés vagy önbüntetés eredményezhetnek. Bizonyos helyzetekben, amelyek hasonlóak a séma kialakulásának körülményeihez, ezek a sémák automatikusan aktiválódnak, és az egyén a múltbeli tapasztalatoknak megfelelően reagál. Emellett önmagukat erősítő természetűek is lehetnek, mivel az egyén viselkedésével előidézi a séma által megjósolt negatív eredményeket, tovább erősítve a séma hatását.
Példák a maladaptív sémákra az elhagyatottság séma, ahol az egyén folyamatosan fél attól, hogy mások elhagyják vagy elutasítják, ezért ragaszkodóvá vagy elkerülővé válik. Az érzelmi depriváció séma jellemzője, hogy az egyén úgy érzi, senki sem fogja őt igazán szeretni, megérteni vagy érzelmileg támogatni. A kudarc séma az a hiedelem, hogy az egyén nem elég jó, és mindig kudarcot fog vallani, bármit is próbál meg. Az érdemtelenség séma pedig azt jelenti, hogy az egyén nem tartja magát méltónak a szeretetre és tiszteletre, és alapvetően rossznak vagy hibásnak érzi magát.
A maladaptív sémák kezelésére a sématerápia egy hatékony módszer, amelynek célja, hogy azonosítsa és kihívás elé állítsa ezeket a torzított hiedelmeket, segítve az egyént adaptív sémák kialakításában. A tanácsadás vagy terápia során a kliens megtanulja felismerni, amikor a maladaptív sémái aktiválódnak, és olyan stratégiákat alkalmaz, amelyek csökkentik a sémák negatív hatásait, és elősegítik a konstruktívabb gondolkodás- és viselkedésminták kialakítását.
Személyes szakmai vélemény
Szakmai véleményem szerint, ha a célunk a maladaptív sémák teljes felszámolása, akkor nem a megfelelő úton járunk. Az elsődleges célunknak inkább a sémák tudatosításának kell lennie, valamint annak, hogy megértsük a mögöttük rejlő bölcsességet. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy séma-mód szemléletben dolgozzunk, és a megküzdési mechanizmusok helyett olyan megküzdési stratégiákat alakítsunk ki, amelyeket a kliens valóban magáénak érez. Így a kliens méltó tisztelettel kezelheti saját élettapasztalatait, és ezek alapján fejleszthet ki hatékonyabb és konstruktívabb megküzdési módokat.
A tudatosítás nem csupán a maladaptív sémák felismerését jelenti, hanem annak megértését is, hogy ezek a sémák hogyan és miért szolgálták az egyén túlélését vagy alkalmazkodását a múltban. Ez a megértés alapvető fontosságú, mert lehetővé teszi, hogy az egyén tisztelettel és elfogadással forduljon saját élettapasztalatai felé, nem pedig elutasítással.
Ezzel a szemlélettel a sématerápia nem csupán a "problémák" kijavítására törekszik, hanem arra is, hogy az egyén megtanulja kezelni és integrálni a sémákat a mindennapi életében. A séma-mód szemlélet segítségével a kliens megértheti, mikor és miért aktiválódnak bizonyos sémák, és hogyan befolyásolják érzelmeit és viselkedését.
A coping mechanizmusok helyett coping stratégiák kialakítása arra ösztönzi az egyént, hogy tudatos és megfontolt reakciókat válasszon a korábbi automatikus reakciók helyett. Ezek a stratégiák a kliens saját értékeire és céljaira épülnek, hosszú távon is fenntarthatók, mivel nem tagadják meg a sémák létjogosultságát, hanem konstruktívan használják fel őket. Ennek eredményeként az egyén nemcsak jobban kezeli a mindennapi kihívásokat, hanem mélyebb önismeretre és belső harmóniára is szert tesz.
Összefoglalva, célunk nem a maladaptív sémák kiküszöbölése, hanem azok tudatosítása, megértése és integrálása. Így a kliens a saját élettapasztalatai és bölcsessége alapján alakíthatja ki azokat a stratégiákat, amelyekkel hatékonyan és tisztelettel tudja kezelni életének kihívásait.
Hogy jön ide a séma-mód terápia? Ez más mint a sématerápia?
A sématerápia és a séma-mód terápia közötti különbség elsősorban a fókuszukban és alkalmazási módjukban rejlik. Míg a sématerápia a maladaptív sémák azonosítására és megváltoztatására összpontosít, hogy adaptívabb gondolkodási és viselkedési mintákat alakítson ki, addig a séma-mód terápia a különböző érzelmi állapotok vagy „módok” azonosítására és kezelésére helyezi a hangsúlyt. Mindkét módszer célja, hogy segítsen az egyéneknek jobban kezelni érzelmeiket és viselkedésüket, javítva ezzel életminőségüket.
Összegzés
Ha valaki szakember segítségével szeretne elindulni az önismeret útján, nem könnyű eligazodni a különböző lehetőségek között. Többszáz óra személyes terápia után a következő szempontokat tartanám szem előtt a megfelelő segítő szakember kiválasztásakor:
Van-e elegendő időm és teremtett tér az önreflexióra? Fontos, hogy legyen időm és lehetőségem foglalkozni saját múltammal, jelenemmel és jövőmmel.
Nyitott vagyok-e a változásra? Készen állok-e változtatni, ha szükséges? Van-e kapacitásom a változásra, és esetleg izgatottan várom-e a változás lehetőségét?
Ki az, aki szimpatikus számomra? A segítő szakember legfőbb munkaeszköze a saját személyisége. Fontosabb, hogy emberileg szimpatikus legyen, mint az, hogy milyen módszert tanult.
Melyik módszer illik hozzám? Érdemes utánanézni a különböző terápiás módszereknek, és megvizsgálni, van-e olyan, amelyről úgy érzem, jól passzol hozzám.
Milyen a személyes tapasztalatom néhány alkalom után? Az első néhány (akár 1, 5 vagy 10) találkozó után érdemes átgondolni, hogy mennyire tudunk jól együtt dolgozni a szakemberrel.
Pénzügyi és logisztikai szempontok: Ha az első öt szempont rendben van, akkor a gyakorlati kérdéseket, mint például a tanácsadás vagy terápia költsége, a helyszín távolsága és az időpontok, ki lehet sakkozni. Ezeket azonban ne helyezzük előtérbe a szakemberrel való összeillés és a megfelelő módszer fontosságával szemben.
Ezen szempontok figyelembevétele segíthet abban, hogy a tanácsadó vagy terápiás folyamat valóban támogató és eredményes legyen.
Az oldal tartalmát szerzői jog védi. Kérlek, ha megosztod vagy idézel innen, mindig hivatkozz rám mint szerzőre. Amennyiben az oldal tartalmát inspirációnak használod, mindenképp kérj előzetes engedélyt.