Mit mondjak neki, hogy végre pszichológushoz forduljon?

Nemrég kaptam egy kérdést, hogy létezik-e ilyen helyzetben egy varázsmondat, ami segíthet. A válaszom az, hogy abban az értelemben, ahogyan a kérdező gondolja, valószínűleg nem. Azonban, ha megértjük a legfontosabb szempontokat, talán rájöhetünk, hogy mit mondhatunk egy ilyen esetben.

A rövid válaszom az, hogy közvetlen ráhatásunk egy másik személy döntéseire nincsen, és talán ez így is van rendjén. A tanácsadás és a terápia lényege az, hogy tiszteletben tartsa az egyén autonómiáját, és elősegítse, hogy saját élményeire reflektáljon, valamint önálló döntéseket hozzon. Ha valaki nem saját akaratából vesz részt a tanácsadásban, a folyamat hatékonysága jelentősen csökkenhet; ezt nevezzük „előre tolt kliensnek”. Személyes tapasztalatom szerint ez ritkábban fordul elő a magánellátásban, mint intézményi keretek között. Amikor mégis előfordul, arra törekszem, hogy feltérképezzem a kliens motivációit és félelmeit, valamint olyan információkat nyújtsak a tanácsadás menetéről, amelyek érdeklik őt. Ezután a kliens döntheti el, hogy igénybe veszi-e a szolgáltatást. Az ilyen tiszteletteljes hozzáállás sok későbbi sikeres folyamat alapja lett.

A hosszabb válaszom az, hogy közvetett hatásunk azonban van a hozzánk közelálló emberekre, és ezt nem szabad alábecsülnünk. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem meggyőzésről szól, hanem inkább arról, hogy betöltsük azokat a szerepeket és funkciókat, amelyek minket megilletnek az adott kapcsolatban. Az alábbiakban részletezem, mit is jelent ez pontosan.

1. Először a kapcsolatot helyezzük előtérbe

Először is, nagyon fontos, hogy a kapcsolatotokat a megértés, elfogadás és tisztelet alapjaira helyezd. Sokszor a segíteni vágyásunk túllépi ezeket a kereteket, és a másik fél elutasítást érezhet. Mutasd meg, hogy itt vagy számára, hogy meghallgatod, és megérted, anélkül, hogy rögtön megoldást kínálnál.

2. Transzparens kommunikáció

Félhetünk attól, hogy érzéseinkkel és gondolatainkkal terheljük vagy megbántjuk azt a számunkra fontos személyt, aki elakadt. Az átláthatóság azonban nem jelenti azt, hogy nyersen és megfontolatlanul öntsük rá a másikra az érzéseinket és gondolatainkat. Ehelyett a következő iránymutatás segíthet abban, hogy hogyan fejezzük ki azt, amit valóban szeretnénk mondani, és ne azt, amit a kétségbeesésünk diktál.

Ha úgy érzed, hogy a másiknak segítségre van szüksége, fontos, hogy ezt őszintén és érzékenyen jelezd felé. Például: „Nagyon aggódom érted, mert úgy látom, hogy mostanában sok stresszel és szomorúsággal küzdesz. Én itt vagyok, hogy támogassalak, de úgy gondolom, hogy egy szakember is nagy segítséget nyújthatna számodra.”

3. Jelzés az érzéseidről

Gyakran elfelejtjük, hogy a kapcsolatainkban igenis jogunk van bizonyos dolgokra. Ahogyan egy oktatónak joga van házi feladatot adni, vagy egy edzőnek joga van megigazítani a kezünkben a teniszütőt, úgy baráti vagy családi kapcsolatainkban is jogunk van jelezni a másiknak, hogy az ő viselkedése milyen érzéseket kelt bennünk, és hogy mit kérnénk tőle. Gyakran hallom ilyenkor azt a visszajelzést, hogy ha valakit szeretünk, akkor nem kellene-e őt olyannak elfogadnunk, amilyen? Ez azonban a helyzet félreértelmezése, mely megakadályoz minket abban, hogy tisztán kifejezzük, mi lenne számunkra megfelelő, és hogy beszéljünk saját érzéseinkről. Érzéseink jelzésének célja az, hogy a másik megértsen és lásson minket, nem pedig az, hogy mindenáron hallgasson ránk. Könnyen belecsúszhatunk abba a csapdába, hogy addig nem tágítunk, amíg a másik nem teszi azt, amit mi szeretnénk, azonban ez nem a megfelelő út. Az elsődleges cél az üzenet tiszta és nem fenyegető megosztása a másikkal, hogy meghallja, amit jelzünk felé, nem pedig az, hogy minden további nélkül azonnal eleget tegyen a mondanivalónknak.

Ami tehát fontos, hogy jelezd, milyen hatással van rád az ő állapota. Például: „Amikor azt látom, hogy nehézségeid vannak, én szomorú vagyok és tehetetlennek érzem magam, mert szeretnék segíteni, de nem tudom, hogyan. Azt szeretném kérni, hogy gondolkozz el azon, hogy esetleg szakemberhez fordulj, mert szerintem ők jobban tudnának támogatni ebben.”

4. De-eszkaláció és türelem

Ritka esetekben a helyzet eszkalációja is segíthet, ha tudatosan alkalmazzuk, és rendelkezésre állnak a szükséges erőforrások. Ezzel azonban még sosem találkoztam. Általában eszköztelenségünkben inkább nagyokat blöffölünk, vagy ultimátumokat vágunk a másik fejéhez. Amikor időt adunk magunknak a helyzet átgondolására, azzal példát mutatunk arra, hogy lehet így is kezelni a dolgokat. Így tetteinkkel azt üzenjük, hogy a másik is adhat magának időt, és átgondolhatja, mi zajlik benne, mi pedig ott vagyunk mellette. A türelem krónikusan megterhelt helyzetekben szűkös erőforrás, de éppen ezért rendkívül értékes.

Ne helyezz tehát nyomást a másikra azonnali döntéshozatali céllal. Ha szükséges, adj neki időt, hogy átgondolja a dolgot, és jelezd, hogy te itt leszel számára, bárhogyan is dönt. A türelem és kellő idő biztosítása azt mutatja, hogy tiszteletben tartod az ő tempóját és döntéseit.

5. A közösség ereje

Csak mi érzékeljük a helyzetet? Vagy lehetnek más barátok vagy családtagok is, akik hasonló tapasztalatokkal rendelkeznek? Általában azt tapasztalom, hogy van ilyen. Természetesen nem minden egyes családtagról, barátról van szó. Előfordulhat, hogy vannak olyanok, akik kifejezetten rontanának a helyzeten, túlterheltek, esetleg más okból nem vonhatók be. Ha az előző 4 pontot már valaki következetesen alkalmazza, megteremti az esélyt arra, hogy valaki nyitottá váljon a segítségkérésre. Képzeljük el, milyen hatása lehet annak, ha többen is elkötelezetten képviseljük ezeket az elveket. Számos pozitív példát láttam erre.

Néha segíthet, ha többen, közösen jeleznek vissza hasonló élményeket, ezzel is erősítve a támogatottság érzését. Fontos azonban, hogy ez ne egy „összeesküvés” érzését keltse, hanem a közösség és a támogatás érzését.

6. Támogassuk, de ne erőltessük

Fontos megérteni, hogy nem kényszeríthetünk senkit a segítségkérésre. Támogatónak kell lennünk, de ne legyünk tolakodóak. Mondjuk el neki, hogy mindig ott vagyunk mellette, és ha valamikor később úgy dönt, hogy szeretne beszélni egy szakemberrel, szívesen segítünk neki megtalálni a megfelelő embert. Ez a fajta támogatás gyakran megnyugtató lehet számára, és azt érezheti, hogy nincsen egyedül.

7. Mutassunk példát és normalizáljuk a segítségkérést

Beszélhetünk a saját tapasztalatainkról is, ha volt már dolgunk pszichológussal vagy találkoztunk már terapeuta segítségével. Ezzel normalizálhatjuk a helyzetet, és csökkenthetjük a segítségkérés körüli stigmát. Például mondhatjuk: "Nekem is voltak nehéz időszakaim, és egy terapeuta nagyon sokat segített abban, hogy jobban érezzem magam."

Varázsmondat

A varázsmondat alkalmazásához érdemes megismerkedni az ún. "Encounter Process" módszerrel, melynek lényege, hogy jelen időben, értékítélet nélkül fogalmazzuk meg, mit tapasztalunk, mit érzünk ennek kapcsán, és mit gondolunk vagy szeretnénk kérni.

• Amikor azt látom/hallom, hogy ezt teszed… (A helyzet leírása cselekvő igékkel, nem melléknevekkel. Például: „Azt írod nekem, hogy hagyjalak békén,” ahelyett, hogy „amikor bunkó vagy velem.”)

• Akkor én ezt érzem… (Az érzés kifejezése egyetlen szóval, nem pedig általános kifejezésekkel, mint „jól” vagy „rosszul” érzem magam. Például: „szomorú leszek,” „csalódott vagyok,” „dühös vagyok.”)

• Szeretném tőled azt kérni, hogy... vagy Szeretném veled megosztani a gondolataimat, ha nyitott vagy rá. Nekem fontos lenne, hogy elmondjam neked.

Egy példa:

„Amikor azt látom, hogy mostanában nehézségekkel küzdesz és nem találod a kiutat, én aggódni kezdek érted, és azt szeretném, ha jobban éreznéd magad. Tehetetlennek érzem magam, mert szeretnék segíteni, de úgy érzem, egy szakember jobban tudna támogatni ebben. Mit gondolsz, elgondolkoznál azon, hogy elbeszélgess valakivel, aki szakértő ebben?”

Ezekkel a lépésekkel nem csak az érzelmeidet fejezed ki tisztelettel, hanem meg is nyitod a lehetőséget a másik fél számára, hogy saját elhatározásából dönthessen a segítségkérésről.

Az oldal tartalmát szerzői jog védi. Kérlek, ha megosztod vagy idézel innen, mindig hivatkozz rám mint szerzőre. Amennyiben az oldal tartalmát inspirációnak használod, mindenképp kérj előzetes engedélyt.